Egy biztos, ha valaki nagyon akar dolgozni, az talál munkát külföldön. Hangsúlyozni kell viszont: munkát! Ez még nem jelenti azt, hogy "jó munkát", és "jó fizetést" kap, csak annyit, hogy lesz hova bejárnia dolgozni. De, hogy a munkaidőn kívüli időt (ha lesz egyáltalán) milyen körülmények között lesz majd kénytelen eltölteni, és az alapvető megélhetésen kívül futja-e majd a legkisebb „luxusra” is, felhalmozásra, pénz hazautalására az kérdéses. Ugye az nagyon kemény, ha valaki ezeket az utóbbiakat saját magán kell megspórolnia, többed magával lakik valahol, nagyon beoszt mindent és tulajdonképp dolgozik, eszik meg alszik.
Nyelvtudás nélkül mire számíthatsz?
Anglia – angol nélkül felelőtlenség, angollal meg „nagy kaland”.
Ausztria, Németország - német nélkül csak olyan munkára számíthatsz, amit a korábban érkezők (szerte a világból) sem végeznek el, vagy épp sorban állnak -Veled együtt- érte.
Hollandia - elég esélytelen nyelvtudás és jó szakma nélkül, maximum takarítói vagy valamilyen nem fix fizikai munkára lehet számítani.
Svájc - minimum 2 nyelv ismerete szükséges. Az angol és valamelyik, a hivatalos nyelvek közül (francia, olasz, német). Ezek nélkül reménytelen.
Málta - nem csak képtelenség legalább egy nyelv ismerete nélkül munkát találni, de egy kicsit talán felelőtlenség is úgy neki vágni a nagyvilágnak.
Finnország - a finn nyelv elengedhetetlen, bár a többség beszél angolul
Spanyolország - spanyol nélkül esélytelen, angol nélkül még idegenforgalomban sem tudsz elhelyezkedni (értsd konyha, szállodák).
Ennyi volt tehát a gyorsminta honfitársaink tollából, amiből azért kiderül, hogy nyelvtudás nélkül felelőtlenség nekiindulni. Ez persze nem meglepő, de nem árt elismételni, bár ezek a kiragadott példák azért talán eléggé meggyőznek minden határátkelést fontolgatót, hogy előbb legalább egy nyelvet (célszerű az angolt) tanuljon meg annyira, hogy meg tudja győzni a reménybeli munkaadót arról, hogy rá van szüksége.